Az épületek fényellátottsága mindig kulcskérdés volt, így természetesen a korszerű alapanyagok felfedezése és alkalmazása előtt is. A kínaiak osztrigadarabokkal is próbálkoztak.
A házak ablakait asztalosmunkájuk szerint is lehet csoportosítani. Léteznek egyszárnyúak, kétszárnyúak, és ismerünk mozdulatlan vagy nyíló középszárral bíró kétszárnyú ablakokat is.
Az ablakokról úgy a legkönnyebb beszélni, hogyha elhelyezésük, vagy méretük szerint különböztetjük meg őket. Legtöbbször azt mondjuk, hogy vannak pince-, földszinti, emeleti és padlás-ablakok, utcai és udvari ablakok.
Nem is sejtenénk, hány féle ablakkeret létezik a világon. Lehet sámbrános, állhat guaderozásból, és akkor még nem szóltunk a pilléres, oszlopos és párkányos változatokról.
Az épületek nyílásait le kellett zárni. Ez az építészet fejlődése során sok fejtörést okozott a tervezőknek, hiszen közben biztosítani kellett azt is, hogy a világosság bejusson a szobákba.Így alakultak ki a nyílászáró stílusok.
A bankrablások kivédésére a rendőrség azt javasolta a bankoknak, hogy ahol tehetik, nyitvatartási időben tartsák zárva a bankfiókok bejárati ajtaját, és egyenként engedjék be, illetve ki az ügyfeleket. A zárt ajtók a meglepetésszerű támadások ellen védelmet nyújtanak.
Az épülő abonyi egészségcentrumba nem fér be az ajtón a vásárolt röntgengép. Még az is, lehet, hogy falat kell bontani, mert a közbeszerzési pályázatot már elbírálták és lezárult az eljárás, de az ajtó kicsinek bizonyult.
Nem elég egy ajtót megvenni, hanem folyamatosan karban kell tartanunk, hogy hosszú ideig szolgálhasson. Nem mindegy azonban, hogy milyen eszközökkel és módszerekkel végezzük el mindezt. Az alábbi rövid leírásban egy-két hasznos tanáccsal szolgálunk.