Természetesen már volt ablaka az egyiptomi épületeknek is. Az ókori görögök pedig szintén híresek voltak az építészeti zsenialitásukról. Ők az ablakot az utca felé csak magánházaik felső emeletén alkalmaztak. A rómaiaknál az ablak már általánosabb volt.
Az ablakok lakatosmunkái, az ablakvasalásnak nevezett elemek háromféle célt szolgálnak. Összetartják az ablakot, vagyis a farészeket egymáshoz rögzítik, és az egészet a falhoz. Emellett természetesen ezek felelősek a zárásért és a nyitásért is.
Az ablak egy lyuk a falon, ez egyértelmű. Abba viszont már kevesebben szoktak belegondolni, hogy leginkább az ablakok formáján és elrendezésén múlik a ház külseje, szépsége. Nem véletlen tehát, hogy az ablakok igen beszédes nyilvánításai az egyes építészeti stílusoknak.
Napjainkban az ablak szó legalább annyira hétköznapi, mint a nyílászáró, amelyet így nevezünk. Azonban nem volt ez mindig így. Sokáig szláv jövevényszónak tartották a magyar ablak szót, az „oblok” (kerek) kifejezésből.
Nem mindegy, hogy milyen színeket, burkolóanyagokat választunk a garázskapunk beszerelése során. A kapuk a legnagyobb méretű nyílászárók a házban, ezért kitüntetett figyelmet érdemelnek.
Ablakcserénél a legfontosabb, hogy figyelembe vegyünk, hogy milyen hőszigetelés van az épület külső falain. Meg kell határozni, hogy a ház szerkezetét milyen hőátbocsájtásúra szeretnénk.
Minden házban elengedhetetlen kellékek a beltéri ajtók, hiszen a helyiségeket el kell egymástól választani úgy, hogy mégis össze legyenek kötve.
Az egyes szobák különválasztása azért nagyon fontos, hogy mindenki, aki az adott lakásban él, rendelkezhessen magánszférával.
Egy jól megválasztott beltéri ajtó ezt biztosítja, így az együtt élők nem zavarják egymást.