Őseink a szimbólumokban is megkülönböztették az ajtót és a kaput
Őseink, a szabír-magyarok másképp nevezték a vermeik lejáratát, azoknak volt ajtó a neve, az egyéb bejáratokat nevezték kapunak.
A szabir-magyarok ajtónak csak vermeik ásott lejáratát hívták, meg a földbe süllyesztett szláv kunyhók lejáratát. Nem ismert mióta vált általánossá a házak, helyiségek, épületek bejáratait ajtónak nevezni. Az viszont szembetűnő, hogy a kapuhoz hasonlatos szimbolikus jelentése az "ajtó"-nak szigorúan véve nincsen. A mai értelemben használva viszont, jelentősége meghaladja a kapuét, hiszen az ember közvetlen környezetébe, - intim szférájába - a házba, lakásba, szobába enged belépést, míg a kapu a tágabb környezetbe, házaknál a telekre, lakásoknál az épületbe.
A bankrablások kivédésére a rendőrség azt javasolta a bankoknak, hogy ahol tehetik, nyitvatartási időben tartsák zárva a bankfiókok bejárati ajtaját, és egyenként engedjék be, illetve ki az ügyfeleket. A zárt ajtók a meglepetésszerű támadások ellen védelmet nyújtanak.
Otthonunk és értékeink védelmét, illetve sok esetben Önmagunk védelmét is jelenti egy biztonsági ajtó felszerelése. A biztonsági ajtók alapvető jellemzője, hogy több ponton záródnak, ráadásul vastag és acéllal erősített anyagból készülnek, így megnehezítik az illetéktelenek behatolását.