MENUHírek, információk
AJTÓK
Az ajtó építmény, jármű, bútor stb. falán a be- és kijutást lehetővé tevő nyílás. Ajtó ugyanakkor az ennek elzárására való, nyitható-csukható fa- vagy fémszerkezet, szárny (nyílászáró szerkezet). Más, még ennél is hivatalosabb megfogalmazás Szerint az ajtó a térelhatárolás különleges szerkezete; nyitott állapotában vizuális és funkcionális térkapcsolatot hoz létre, zárt állapotban a terek lezárását szolgálja.Az ajtó funkciói és szerkezete
Az ajtó legalapvetőbb funkciói: fényzárás, hő- és hangszigetelés, betörésvédelem, tűzvédelem. Az ajtó szerkezeti elemei a befogadó fal vagy épületváz, a tok és a szárny. Helyzete szerint az ajtó lehet külső (kerítéskapu, épület-bejárati ajtó vagy kapu), ezeknél a tok és a szárny erősebb anyagú és szerkezetű; belső ajtó (lakásbejárati, helyiségek közötti). Az utóbbi szárnyának kivitelét a helyiségek rendeltetése határozza meg; lehet tömör, felül üvegezet áttetsző vagy átlátszó üvegezéssel, s mélyen üvegezett.
Különleges ajtó típusok: garázsajtó, mezőgazdasági ajtó, raktárajtó és üzemi ajtó. Rendeltetés szerint lehet ház- és szilánkbiztos és sugárzás ellen védő ajtó.
Az ajtó kultúrtörténete
Az ajtó egyidős az emberi lakhelynek használt építményekkel. Kezdetben csupán a be- és a kijárásra szolgáló nyílás volt, melyet háncs, bőr vagy textília takart. Már a sumér korból ismert azonban díszes, faragott templomajtó. A görög templomok fakapuit gyakran megerősítették bronzrácsokkal. Figurális díszítésű faajtók készültek a korai kereszténység idején (Sant’Ambrogio, Milánó; Santa Sabina, Róma).
Igen koraiak, bár ritkák az egyetlen darab kőből vagy márványból kifaragott ajtók is. A faajtók mellett korán megjelentek a vert vagy öntött, fémből készült ajtószárnyak. A rómaiak kedvelték a tömör bronzból öntött kétszárnyú ajtókat. A reneszánsz
legismertebb bronz ajtaja a firenzei Battisterio északi kapuja Ghiberti munkája (Porta del Paradiso).
Az ajtókeret
Az ajtókeret is magán viseli kora jellegzetességeit. A reneszánszban gyakran finoman megmunkált gyümölcs- és levéldíszes vagy figurális kő domborművek borították, a barokk korban erősen kidomborodó, túlzsúfolt ornamentika.
A „magyar ajtó”
A magyar népi építészetre a középkorban az egyszerű ácstokos ajtók használata volt jellemző. Az ajtószárny fatengelyen forgott, esetleg bőrszíjak erősítették a tokhoz, de a régészeti leletek szerint a kovácsoltvas forgó sem volt ismeretlen. Az ilyen egyszerű ajtószerkezetek gazdasági rendeltetésű épületeken a 20. századig fennmaradtak.
A füstös vagy az olyan helyiségek esetében, ahol a szellőzést elsősorban az ajtó szolgáltatta, kettős ajtót készítettek, ez
tulajdonképpen vízszintesen két szárnyra osztott ajtó, a két szárny egymástól függetlenül nyitható. A 19. századtól az asztalosok által készített, elsősorban a bejárati ajtók már gyakran kétszárnyúak, ilyen helyen a dupla ajtó is előfordult, ennek kifelé és befelé nyíló táblái voltak. Az ajtók zárását változatos zárszerkezetet biztosították, kezdve a fából készült kallantyúktól, a különféle fazárakon keresztül (makkor fazár), egészen a lakatosok által készített bonyolultabb zárakig.
Ajtók és hiedelmek
Az ajtókhoz különösen sok hiedelem és mágikus eljárás tartozik. Alapjuk az az elképzelés, hogy a ház egyes részei (pl. a küszöb) az egész házat szimbolizálják, illetve, hogy a rontó lények a bejáraton át jönnek be a házba, ezért ott kell őket feltartóztatni. Így például az ajtó fölé szerelt patkó, vagy a küszöb alá beásott béka, fokhagyma vagy nadragulya megvédi a házat a boszorkányoktól és a rontástól. Európa-szerte ismert volt, hogy az új háziasszonyt a küszöbön átemelve viszik be a házba, vagy hogy a koporsót a halott kivitelekor egyszer vagy háromszor a küszöbhöz érintették.
tűzálló ajtók
Biztonsági ajtók
Hangszigetelő ajtók
Mit tegyünk ha húz az ablak
Hogyan néz majd ki a jövő ablaküvege?